Azt hiszem Borsodinak egyszer az életben tényleg igaza volt. Hiába utálom és hiába utál ő is engem ezt jól megmondta: Azok depressziósok akik unatkoznak. Milyen igaz. Én is csak akkor voltam depis amikor szétuntam az agyam, nem volt mit csinálni. Most hogy vergődök 6x10^23on tétellel nincs időm unatkozni és nem is depressziózok... De már akkorse depiztem amikor kellett volna. Minek is kellett volna? Nem vagyok én az atyaúristen hogy mindenki tőlem kérjen engedélyt. Haragudtam persze bár nem is haragnak nevezném...inkább pániknak..."Mivan ha őt is elvesztem? Mivan ha neki se kellek majd többet?" túl tettem magam. Boldog vagyok még ha most inkább pánikolnom kéne. És olyan boldog hogy magamat se értem. ÉS MOST ZÚZÁS VISSZA ÖSSZETETT MONDATOKAT MAGOLNI.
Ja és, szeretlek mon petit chou~ < 3 Szehdán rhandevhúúú~ < 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése